Srebrenica és Auschwitz, Hirosima és Sztálingrád: a történelem legtöbb nagy tragédiája helyhez köthető, s ez a hely idővel népek gyötrelmeinek szimbóluma lesz. A Pine Ridge Indián Rezervátumban élő oglala lakota közösségnek is van ilyen helye a Wounded Knee-patak mellett szelíden emelkedő lankákon.
„Ki akartak irtani, be akartak olvasztani bennünket, megszegtek minden szerződést. Elvették lovainkat, betiltották nyelvünket, szertartásainkat. Szent vezetőinknek bujdosniuk kellett. Szokásaink mégis fennmaradtak, anyanyelvünket is megőriztük” – jelentette ki Fehér Toll.
Az Egyesült Államok Kongresszusa nagyon későn, 1978-ban fogadta el az indiánok vallásszabadságát kimondó határozatot; addig nem szegett törvényt, aki rítusukat gyakorló indiánokat háborgatott.
Obama elnök 2009-ben aláírt törvénye első ízben fogalmaz meg hivatalos bocsánatkérést „az erőszak, a mostoha bánásmód és a kirekesztés miatt, amelyet az őslakos népeknek kellett elszenvedniük az Egyesült Államok polgáraitól”. A szöveg azonban nem említ jóvátételt, és a rég megszegett szerződések érvényesítéséről sem rendelkezik.
Fehér Toll sodort magának egy cigarettát, rágyújtott, a füstön keresztül rám sandított: „Tudja, mi tartott vissza attól, hogy elvetemült gyilkos legyek?
A lakoták nyelve: az anyanyelvemen képtelen vagyok gyűlölködni. Olyan szép, olyan szelíd nyelv a miénk.” Azzal lakotára váltott, és magam is hallhattam szavai lágy hullámzását.
Kis idő múlva a sziú fölállt, elballagott a patak felé. „Aha!” – kiáltott föl elégedetten: megtalálta a Naptánchoz alkalmas nyárfát. A Pine Ridge-i oglalák nem beszélnek kívülállónak rítusaikról, szokásaikról; én mégis megtudhattam, mi történik majd a fával.
Fehér Toll és családja többi férfitagja kivágja, és a szent lénynek kijáró tisztelettel a Naptánc helyszínére viszi. Ott teleaggatják imaszalagokkal, színes anyagdarabokba csomagolt dohánykötegekkel és más ajándékokkal, azután beleállítják az e célra ásott gödörbe. A fölékesített fa ott díszeleg majd egészen jövő nyárig.
Fehér Toll 1974-ben bevonult az Államok hadseregébe, Németországban teljesített szolgálatot.
„Abban az évben csak háromszor tartottak Naptáncot a rezervátumban. Ma már sokkal többször.”
Fehér Toll úgy tartja családjával és népes rokonságával az ünnepet, ahogy ősei tették: „Olyankor magunk között vagyunk, csak mi, a család.”
Alexandra Fuller
The post Az indián holokauszt appeared first on .
